Éppen tizenkét évvel ezelőtt, 2012 nyarán koncertezett először a Blahalouisiana, és a zenekar azóta meghódította a hazai klubok, illetve fesztiválok színpadait, továbbá kiadtak öt nagylemezt is: a legutóbbi, a Sötét villám például idén áprilisban debütált. Az új dalokat a Budapest Parkban hallhatta először a közönség, és mind felkerült a nyári setlistjükre is – méghozzá nem véletlenül. A banda ugyanis kifejezetten olyan számokat akart most írni, amelyek közül egy sem maradhat ki a fellépéseikből – ezekre legközelebb október 11-én a Kobuci Kertben bulizhatsz. Mi pedig kifaggattuk a Blahalouisiana énekesnőjét, Schoblocher Barbarát a csapat új érájáról és a popzenészek nyaráról is.
KULTer.hu: A legújabb lemezetek a dalszövegeket tekintve és zeneileg is kimondottan sokszínű album lett, de a nevét mégis a Sötét villám című számról kapta. És ha már a szivárványnál tartunk, miért éppen ezt éreztétek a leghangsúlyosabb árnyalatnak, amit kiemelhettetek a címben?
Sokáig gondolkoztunk azon, mi legyen a lemez címe… és nem volt könnyű döntés! (nevet) Emlékszem, hogy amikor egyszer megemlítettem, csak félve tettem azt, nevettünk is ezen az ötleten. Ennek ellenére többször is szóba került, végül meg is szavaztuk, mert bár vannak más hangulatú számok az albumon, az az érzés minden felvételben megbújik egy picit, amit a Sötét villám megelevenít. Ezért
érzelmileg jó összefoglalója lett a korongnak.
KULTer.hu: Az album kiadása után azt nyilatkoztátok, nem szerettétek volna, ha felkerül akár csak egy olyan dal is erre a lemezre, ami lemarad a koncertjeitek setlistjéről.
Igen, igen, egy
olyan lemezt akartunk csinálni, amelyen nincsenek úgymond „töltelékdalok”.
Nyilván az előző albumokon sem szántunk semmit annak, de igyekeztünk még jobbat csinálni. Szóval addig dolgoztunk egy-egy számon, amíg azt nem éreztük, hogy olyan, ami belepasszol abba a koncert-setlistbe, amelyet játszani fogunk a következő szezonban, tehát most. (mosolyog)
KULTer.hu: Laikusként kérdezem, mit jelent zenészként számotokra az, ha egy számotoknak nincs efféle „utóélete,” és mit ad hozzá egy dalhoz a sokadik élő előadás?
Én annak a híve vagyok, hogy minek csinálunk meg valamit, ha utána azt nem játsszuk. (mosolyog) Mindegyikünknek vannak személyes kedvencei, és szomorú, ha valakié nem passzol bele a setlistbe, vagy a többiek annyira nem szeretik. Ez egy érdekes, szubjektív dolog, hogy kinek melyik dallal milyen kapcsolata van. És persze nyilván hozzáad mindegyikhez, ha élőben sokszor hallják azokat az emberek, ezért is
törekszünk arra, hogy a lemezen minden úgy szólaljon meg, ahogy élőben.
Ez az irány az, amit kitűzünk magunk elé, és mikor, hogy sikerül.
KULTer.hu: Azt mondtad, az új lemez kapcsán „tiszta lap”-érzésed van, stílust is váltottatok. Miért volt fontos számotokra, hogy egy másik érába lépjetek, és mi jellemzi ezt?
Minden lemez egy új korszak és minden új albummal megváltozik valami. A lemezek írása közt eltelhetnek évek, nálunk kettő az átlag, ami alatt sokat változunk, és ez hatással van a zenére is.
Minden új lemez egy új lehetőség arra, hogy újragondoljuk önmagunkat.
Mondjuk azt azért kétlem, hogy a következő anyag trance lenne, de bármi megtörténhet. Mindig szeretnék egyet lépni valamerre, lehetőleg előre.
KULTer.hu: Arról is beszéltél egyébként, hogy a színpadon „extázisban és flow-ban” érzed magad, mintha akármire képes lennél. Na de milyen ebből az állapotból visszakapcsolni a mindennapokba? Nehéz kilépni belőle?
Nehéz, ez eléggé megterheli az idegrendszert. De hál’ Istennek nem kell túl sokszor visszakapcsolnom. (mosolyog) De persze ezzel mindannyian küzdünk: kinek mi válik be.
A sport elég jó rendszert ad az életemnek,
ha nyugisabb időszak van, de nyáron például egyszerűen el kell fogadni, hogy most ez van, nem szabad szorongani rajta. Andris (Áron András ‘Apey’, a Lazarvs együttes frontembere – a szerk.) a lelki támaszom ezekben az időkben.
KULTer.hu: Apropó nyár! Az ötödik lemezre felkerült az Egy popzenész nyara című dal is. Szóval, így a szezon végén adja magát a kérdés, hogyan telt a nyarad popzenészként?
Zseniális nyarunk volt! Nagyon sok csodálatos emberrel találkozhattunk.
Elképesztő közönségünk van, hihetetlenek.
Egy „kemény mag” végigutazta velünk az országot, az összes helyszínt. Nem hiszem el, hogy bírták ezt. Idén nőttünk egyet, és végre mindenhova csatlakozott hozzánk Szabó Anna vokalistaként és Kebuszek Zsolti a perkán, így bővült a stáb is, szóval egy jó nagy vándorcirkusz lettünk. Szinte a turnébuszban éltünk, a nyár végére voltak pillanataim, mikor már nem emlékeztem milyen nem a buszban lenni. (nevet) Furcsa volt abbahagyni a nagy menést, olyan keserédes érzés ez, mert szomorú az elmúlás, a testem és lelkem viszont már kívánta a csendet. Október 11-én a Kobuci Kertben zárjuk a Sötét villám által fémjelzett nyarat, aztán egy újabb izgalmas alkotó időszak jön.
Borítókép: sinco.
